29 03 2021

Amikor a gyorstöltés kifejezést halljuk, egy kockát képzelünk el, amelyet egy érintkezőbe dugunk. Ezután USB-kábelen keresztül csatlakoztatjuk hozzá az okostelefonunkat. És húsz perc alatt hetven százalékra töltődik. Varázslatosan hangzik, igaz?

Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mert a Quick Charge az okostelefonok növekvő energiaigényére adott válasz. A gyártók versenyt futnak, hogy egyre nagyobb képernyőkkel, jobb kamerákkal és erősebb processzorokkal rendelkező termékeket dobjanak piacra. Mindezek pedig energiát fogyasztanak. Bár a lítium akkumulátorok új generációi, amelyekkel a modern mobilkészülékek fel vannak szerelve, határozottan sokkal energiatakarékosabbak, mint például tíz vagy akár öt évvel ezelőtt, még mindig nem tudnak megbirkózni a hosszú akkumulátor-üzemidő iránti növekvő igényekkel.

Az amerikai Qualcomm cég azonban 2013-ban teljesen más megoldást talált a problémára - mivel az energiahatékonyság növelésének módja az akkumulátor méretének növelése mellett nem segít, úgy döntöttek, hogy az okostelefonok akkumulátorát a másik oldalról vizsgálják. Mivel az újratöltés - többé-kevésbé gyakori - nem zárható ki a mobileszköz-használati tervünkből, arra kell koncentrálnunk, hogy csökkentsük az újratöltéssel töltött időt, és így valóban kihasználjuk a telefonban rejlő mobilitási lehetőségeket.

Így született meg a Quick Charge (QC). Alapja, hogy a töltendő készülékbe áramló feszültséget megnövelve gyorsan 50-60% körüli szintre emeli az akkumulátor töltöttségi szintjét, majd ezt követően lelassul. A töltésnek ezt a második fázisát úgy tervezték, hogy az akkumulátor és a felhasználó biztonságban legyen, és elkerülje a sérült cellák vagy a telefon túlmelegedése miatt esetlegesen bekövetkező veszélyes meghibásodásokat.

A QC-szabvány fejlesztése

Eddig hat gyorstöltési szabványt vezettek be a piacon: Quick Charge 1.0 2013-tól 5V-os, Quick Charge 2.0 2015-től 5V, 9V vagy 12V-os, QC 3.0 2016-tól és QC 4.0 2017-től változó feszültséggel 3,6V-tól akár 20V-ig terjedő feszültséggel. A QC 4+ szabvány intelligens túlmelegedés-elkerülési megoldásokat vezetett be, amelyek célja a kiegyensúlyozott hőmérséklet fenntartása. Az utóbbi két megoldás az új USB-C portra adott válaszként került bevezetésre, amely szintén növelte a gyors töltési sebességet.

A több mint 100 wattos teljesítményt nyújtó 5-ös szabványt 2020-ban jelentették be. A tervek szerint mindössze tizenöt perc alatt 100%-ra tölti az akkumulátort, és megakadályozza, hogy az akkumulátor 40°C-nál melegebb legyen. Az első telefon a piacon ezzel a megoldással a Xiaomi Mi 10 Ultra volt, amely öt perc alatt töltődött 50%-ra.

Természetesen az amerikai úttörő példáját követve más cégek is úgy döntöttek, hogy megalkotják a saját megoldásaikat. Alternatívaként említhetjük az Oppo készülékek VOOC Charge-ját, a OnePlus Wrap Charge-ját, a Huawei Super Charge-ját, a Motorola Turbo Power-jét vagy a Samsung Adaptive Fast Charging-ját. A Quick Charge 4 piacra kerüléséig a leggyorsabb töltés az Oppo Super VOOC-ja volt, amely akár 65 wattos töltési sebességgel is tölthet - ezt az teszi lehetővé, hogy az akkumulátort két részre osztja, amelyek külön áramköröket hoznak létre.

A gyorstöltés következő generációi

A következő lépés a gyors vezeték nélküli töltés kifejlesztése lesz, de addig is, hogy ne függjünk az otthonon kívüli kapcsolattól, érdemes beruházni egy olyan powerbankba, amely támogatja a QC gyorstöltést vagy az USB-C Power Delivery technológiát. Ezeknek a megoldásoknak a visszafelé kompatibilitása azt jelenti, hogy az okostelefonodnál modernebb töltőszabvánnyal szerelheted fel magad. Így egy töltő nemcsak ehhez a készülékhez, hanem az újabbakhoz is használható.